Blogom célja puritán, egyszerű módon átadni a saját ismereteimet. Rengeteg téma van, melyben írni szeretnék: például közlekedés, informatika, rádiózás, tévézés. Remélem sokan megszeretik az oldalamat és sok hasznos információt tudnak meg tőlem.
Még az elejénél tartok, sok mindent el kell sajátitanom, az írásban viszont már van némi, ha nem is túl nagy tapasztalatom.
Jelenlegi vágyaim szerint a közeljövőben a médiával szeretnék foglalkozni. Hogy pontosan melyik részével, az elválik.
Arra kérem viszont az Olvasókat, hogy bátran kommenteljenek. Sajnos még nem kerültem szembe az Olvasók vágyaival, akaratával, kritikájával, de szeretném ezt megkapni.
Jó olvasgatást kívánok!

————————————————–

És most magamról pár sor:

A nevem Elekes Dávid. 1991. január 11-én születtem Budapesten.

Gyerekkorom óta alkotó ember vagyok. Édesapám munkája többek között az újságírás volt, így nem csoda hogy az én érdeklődésemet is felkeltette az írás és a szövegszerkesztés.

Olyan 5-6 éves lehettem amikor papírból, ceruzával és tollal festve kézzel könyvet állítottam össze a legváltozatosabb témákat összefoglalva, a címe Színes Könyv volt, mivel az elején a színekről írtam benne (és nemrég jöttem rá, hogy mennyire találó ez a cím, mivel többértelmű). Több más könyvet összeállítottam már, az egyik a számítógépekről szólt, a másikat egy barátommal közösen szerkesztettem, a címe Sok Dolog, árulkodó cím. Írtam kis történeteket is, több-kevesebb sikerrel. A történetírás azóta sem az erősségem. Viszont írtam és most is írok néha verseket. Kilenc éves koromban saját osztálytársaimról kis jellemzéseket írtam. Ez volt az első kritikám.

Körülbelül 10 éves voltam, amikor iskolatársaimmal, barátaimmal közösen saját gyerekújságot indítottam, ami az Elfoglalom Magamat címet viselte. Kézzel készült, fénymásolás útján volt terjesztve. Benne játék, képregény, kis történetek, számítástechnikai rovat szerepelt, úgy, mint egy rendes gyerekújságban (az ötletet a Tudorka c. gyereklap ihlette, melyre én anno rendszeresen előfizettem a suliban). Büszke voltam magamra, mikor a szünetekben a barátaim már várták, mikor osztom ki számukra a legújabb számot.

Több osztálytársammal közösen 2002-ben egy kitalált céget indítottunk Maxor néven aminek az “elnöke” voltam, elképesztő sok mindennel foglalkozott, volt saját sajtója, médiája, nyilvántartása. Annak az újságját, a Maxor Hírhozót szerkesztettem egészen eme kitalált cég megszűnéséig, ami nem is olyan rég történt, 2012-ben. Rengeteget tanultam általa, és sok dolgot elsajátítottam, hiszen én voltam a lap mindenese: magam írtam, raktam össze, és én is terjesztettem. Ez már számítógépen íródott és nyomtatás útján volt sokszorosítva, néha fénymásolással belesegítve. A tartalma először még szigorúan a Maxor belső híreiről szólt, az utolsó pár évben viszont megjelentek benne komolyabb rovatok is: jegyzetek, történelmi összeállítások. A “cég” viszonylag hamar az érdektelenség homályába veszett, de mi még évekig működtettük és sok ismeretet szereztünk. Belekóstoltam általa még a rádiós szerkesztők világába, a videóvágás rejtelmeibe is, mindezt sajátos, nagyon amatőr módon. 2007-ben indult a saját weboldala, változatos tartalommal. Volt benne például madárhatározó – az egyik hobbim által, mivel régebben komolyan kutattam hazai madárfajok iránt. Blogja is működött, de nem sokáig, nem volt túl érdekes.

Ezen felül 2009-ben indult saját, a hobbijaimról szóló oldalam, Imager néven. Saját weboldal hol itt, hol ott működött, eddig még alaposan befejezett, kimunkált site-ot nem sikerült összehoznom, de jelenleg is működik az ednetwork.uw.hu, ahol többek közt közlekedésről, televíziózásról, számítástechnikáról vannak összegyűjtve saját írások, jellemzések, és itt működik a legújabb, már PHP alapú madárhatározóm is. Mivel jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információstechnológiai karán járok mérnökinformatikus szakra, és régen is kedvelt hobbim volt a programozás, így van kis fogalmam arról, miként lehet oldalakat, szkripteket összerakni.

Olyanra sajnos még nem volt példa, hogy engem bíztak volna meg cikkírással, és én sem nagyon jelentkeztem, de ha a sors úgy hozza és úgy érzem hogy képes vagyok rá, és erőt tudok venni magamon, akkor mindenki rendelkezésére állok.