Aki BKV-val utazik, az a régi Ikarusok közt találkozhat újabb eresztésűekkel is. A régi Ikarusokról (260, 280) már esett szó, most az újabb generáció következik, melynek négy tagja járja az utakat, nevezetesen a szóló 415, a csuklós 435, a midi 405 és az alacsonypadlós szóló 412 (ezen kívül még a troli típusok, erről majd később). Most először az első kettőről beszélek, a 415 és a 435 jelzésű típusról.

Ikarus 415 a Farkasréti Temetőnél

A szóló 415 buszokat a nyolcvanas évektől a kilencvenes évek közepéig gyártották, két szériában. E két széria között egyébként számos apró eltérés látható. A csuklós 435-ösök csak a kilencvenes évek közepe táján kezdtek megjelenni, párhuzamosan a szólókkal.

Mit lehet legelőször látni bennük? A legjellemzőbb a nagyon kocka forma, valamint a klasszikus kék-ezüstszürke festés mellett a világoszöld színek jelenléte az ajtókon illetve az elején és a hátulján csíkok formájában. Ez a sok zöld arra utal, hogy valaha ezek a kocsik környezetbarát motorral lettek felszerelve. Nagy szó volt akkoriban az ún. Euro 1-es besorolású dízelmotor. Ha az ablakokat figyeljük, akkor láthatjuk, hogy azok a régi buszokhoz képest már nem nyúlnak az égig, hanem itt már jelen van az újabbakra jellemző tetőrész. Az ajtók kocka formájúak, nagy teli ablakaik vannak.

Ikarus 415 indul az Erzsébet térről

A 400-as Ikarusok motorja már hátul van, azaz farmotorosak, nem középen a padló alatt mint a 200-asoknál. Ezért a csuklós 435-ös Ikarusokat ún. tolócsuklós buszoknak hívjuk különleges, farmotoros buszokra jellemző csuklószerkezetük miatt.

A padlószint alacsonyabb, mint a régi Ikarusoknál, ezért annak idején a 415 és a 435 típusokat alacsonypadlósnak nevezték. Ezen ma már nevetünk, hogy miért lenne az, amikor lépcsőn kell felmenni, de a mai értelemben vett alacsonypadlós buszok akkoriban más néven futottak, azok voltak az ún. szuperalacsonypadlós járművek. Az ilyen konstrukció a kilencvenes években még kicsit kiforratlan volt. Belülről sok üléssel találkozunk, sok kapaszkodóval. Utóbbiak hol feketék, hol zöldek. A második ajtónál hely van a babakocsisok és kerekesszékesek számára. Mivel a típusok farmotorosak, ezért leghátul kis emelkedés van a padlószíntben, és ott ún. "kakasülő" székek vannak. Nagyon sok kocsiban van digitális kijelző és elektromos jeglyukasztó. A digitális kijelzőket a FOK-GYEM gyártotta, sajnos elég megbízhatatlanok, hol működnek, hol nem, mert a rossz utak szétrázzák őket.

Még egy momentum: ezeken a kocsikon vezették be az engedélyezős ajtónyitást. Vagyis az ajtók nem nyílnak csak úgy ki maguktól, hanem csak akkor, ha valaki leszáll, vagy megnyomunk oldalt egy gombot. Ezt eleinte nagyon nehezen tudták megszokni az emberek, ácsorogtak tétlenül, szaladgáltak ide-oda, néha még most is gondot jelent ez. Ma már minden új busz ilyen ajtóműködésű, úgyhogy ma már nem lehet ezt a kis kellemetlenséget kikerülni.

Ha épp egy jó állapotú kocsit fogunk ki, akkor nincs ok panaszra. A jármű remekül fut, nagyon fürge, talán a legfürgébb az összes BKV busz közül! Elöl egész csendes, hátul a motor miatt már van némi zaj. Nade mikor találkozunk ilyen jó állapotú kocsikkal? Ha utazunk, folyton azt láthatjuk, hogy az ajtók ki vannak lazulva, a motor hangos, minden koszos, szakadt, rozsdás, a kipufogó kormol. A kijelzők pedig nem működnek. Erről ugyan nem az Ikarus tehet, de erre a típusra már nem lehet elmondani, mint a 200-asoknál, hogy szinte elég meghúzni egy csavart, itt-ott befoltozni, aztán jó lesz megint egy pár évig.

Amikor a 80-as évek végén beszerezték az első sorozat 415-öst, érte is sok panasz az akkor még kiforratlan járműveket, akkoriban később inkább 260-asokat vettek, és csak később, 1992 tájékán vásároltak újból már egy újabb szériát. A régi sorozatot azóta átépítették, most már alig van különbség a régi és az új közt, de azért fellelhetünk pár különbséget: elől a homlokfal kinézete más, illetve a hátsó ajtó az újabb sorozatnál kicsit keskenyebb, mint a többi. Belülről pedig a régi kocsiknál a fénycsövek és a hangszórók oldalt vannak, az újnál fent, a plafonon. Az ablakok is más típusúak. Régi szériás Ikarus 415-ből viszonylag kevés van.

A kocsikat már nagyon szeretnék lecserélni. Egyelőre még maradnak, bár az összes BKV busz közül ők vannak jelen pillanatban talán a legrosszabb állapotban, felújításuk költséges lenne és nem túl hatékony. Próbálkoznak ugyan kisebb-nagyobb újításokkal, de nagyon sok van belőlük és folyton forgalomban vannak.

Vegyük viszont észre bennük a dinamikát és a kényelmet, ez kárpótolhat bennünket, ha velük utazunk.