A Magyar Rádiós szignálokat már elejétől végéig kiveséztem, de bebizonyítom, hogy igenis még lehet róluk írni számtalan érdekes dolgot! Most éppen arra térek ki, hogy mi a jelenlegi közmédiás szignálpark tulajdonképpeni lényege.

Már többször említettem, hogy ez úgy lett kitalálva, hogy minden csatorna kapott egy vagy több, őt azonosító hangszert. Ezek a csatornák pedig egy közös dallamkincsből merítenek. Hasonló műsorok elvben egyforma dallamokat kapnak. A maradékon pedig úgy, ahogy tudnak osztoznak a többi műsorok.

Alapjában huszonkét dallam van és azok ilyen-olyan variációi. Mind a huszonkettőt nem sikerült megtalálnom, de hosszas gyűjtögetéssel kiválasztottam nyolcat, amikből több is megvolt.

A fenti videó bemutatja, hogy a hasonló dallamok miként mutatkoznak meg hangszerről hangszerre. Van, hogy többféle variáns is van, hosszabb, rövidebb változatok készültek.

Rádiónként nagyon különbözőek az arányok! A Kossuth Rádió ki tudja hányas nagyságrendű műsora és mondjuk a Dankó Rádió közt óriási különbség van.

Viszont úgy tűnik, nem sikerült tökéletesen megegyezésre jutni, mit hova rakjanak! Például, a Kossuth és a Bartók Rádió kezdő reklámszignálja ugyanaz, de a záró már nem! Sőt, a Petőfi Rádió és a Dankó Rádióé dallamilag már a kezdőnél is eltér. Itt-ott bukkannak fel azonos dallamok, néhol rendszertelenül. Aztán lehet, hogy nem akartak erőszakosan gondolkodni.

Megfigyelhetjük, hogy a tévés és a rádiós arculat zenéi egyformák - még nagyobb zavart fedezünk fel, ha e kettőt hasonlítjuk össze! Ismerős dallam itt, ismerős ott. Ahol egyik inzert zene megjelenik egy tévében, az a rádióban egy műsor főcímzenéje.

A lényeg viszont, hogy valamiféle egység azért született, és ez hatásosan érződik is.

Egy dolog bánt viszont. Igazán szeretnék már olvasni egy valódi szakmai véleményt az egész rádiós arculati megújulásról! Az rendben van, hogy én, különösebb tudás nélkül leírom a gondolataimat, de hogyan vélekedik vajon egy zenész, esetleg egy zenekritikus az egész koncepcióról? Aztán persze jó lenne, ha nem egysíkú módon, szitkozódva, hanem valóban őszintén, a véleményét írná le.