Mindig jobban érdekeltek a tévés, rádiós műsorokban a külsőségek, mint maga a műsor. Külsőségek alatt értem például a bevezető és lezáró szignálokat. Ezek változását elég alaposan nyomon is szoktam követni. Úgy figyeltem, tévéknél gyakrabban fordul elő ilyen módosítás, mint rádióknál.

Nem olyan rég ez utóbbira történt egy példa: az MTVA, a közrádiók üzemeltetője úgy gondolta, hogy március 15-én lecseréli rádiós szignálparkját, úgy, mint ahogyan tavaly nyáron a tévéknél is tette, az egységesítés jegyében. Utoljára 2007-ben változtatott az arculaton a Magyar Rádió.
Mindegyik adó kapott egy hangszerelést, de azon belül ugyanazon dallamok jelennek meg. Huszonkét dallamsor van és ezek ilyen-olyan variációi, egészen 320 szignál született. Sok szignált a Rádió saját szimfonikus zenekara játszik, ez nekem nagyon szimpatikus dolog. A dallamsorokat egyébként Ákos szerezte és a tavalyi tévés arculat zenei világát idézi fel.

Kossuth Rádió

A Kossuth szokatlanul csendes, fémesen csengő hangszínt kapott. Nos, arról elég nagy vita folyik, hogy mennyire volt szerencsés ezt választani. Stúdióminőségben valóban megvan a varázsa a dolognak, de egy pici zsebrádióban hallva már nem akar átjönni ez a varázs, semmitmondónak tűnik az egész. A csatorna Facebook oldalán elég sok panaszt olvasok, szidják az egész koncepciót. Azért javasolnám, hogy alkalomadtán váltsanak valami kellemesebb hangszerre, mondjuk zongorára vagy hasonlóra, hogyha ennyire kritikus lenne a helyzet. Nekem viszont az a véleményem, hogy a 2007-es szignáloknál mindenképpen rokonszenvesebb ez az egész. Ott az egy dallam – sokféle változatban szemléletet követték, amit elég jól sikerült is megvalósítani, csak arra nem gondoltak, hogy egy idő után már dührohamot lehet kapni attól a három dallamtól, amit minden egyes zenébe becsempésztek. Unalmas volt, egysíkú, ráadásul fele annyi szignál készült, mint ahány műsor, így akarva akaratlanul két műsorhoz sikerült ugyanazt a kezdőzenét hozzárendelni (szerencse hogy minden műsor elején elhangzik a műsor címe). Azért a mostani egy fokkal jobb, igaz itt sem jutott minden műsorhoz saját szignál.

Petőfi Rádió

Ez volt talán a legizgalmasabb váltás. Szerintem a 2007-es arculatváltozás legszerencsésebb esete a Petőfié volt, modern pörgős hangulatot kapott a csatorna. Igazi zenerádió lett belőle, bár azon megint csak el lehet vitatkozgatni, mennyire volt jó vagy nem jó a profilváltás, de ez itt most nem érdekes. De milyen jó, hogy a márciusi váltás után gyakorlatilag mit sem vesztett ebből a pörgős hangulatból ez az adó! Megkapta ugyan a főbb műsoroknál a "generál" dallamokat (jól átkeverve persze), de a többi műsornál már elég lazák voltak a zenei szerkesztők, ott nem változtattak sokat. Csalódtam volna, ha ez a csatorna is a Kossuthéhoz hasonló csendes hangzásvilágot követné ezentúl.

Bartók Rádió

Szimfonikus zenekart kapott. Hegedűszóval, ahogy azt kell! A Bartók új szignáljait legfeljebb azért lehetne kritizálni, hogy nem feltétlenül fér össze a nagyon klasszikus zenei világ a modernebb Ákos-féle vonallal, de én úgy látom, nincs ok aggodalomra, ügyesen megoldották a dolgot, nem érződik, hogy az újszerű dallamokat belekényszerítették volna a klasszikus világba. Ahol tudtak, játszottak, színeztek, nem ragaszkodtak görcsösen mindenhez.
A hangzást színesíti még, hogy az éjfél előtti műsorsávban, még a Notturno c. éjszakai zeneműsor előtt nem hegedű, hanem lant szól.

Dankó Rádió, Parlamenti Adások, Nemzetiségi Adások, Duna World Rádió, Árvízvédelmi Rádió

A Dankó Rádiónál a jellegzetes magyar népi hangszer, a cimbalom szól. A parlamenti adó hangzásvilága visszhangzó szintetizátor muzsika, hatásosan visszaadja a tágas ülésterem légkörét. A nemzetiségi adás csendes, zongoraszerű elektronikus zenét kapott, nekem ez tűnik a legrokonszenvesebbnek az összes közül.
A Duna World rádió megfigyelésem szerint nem kapott új szignálokat és a most ideiglenesen működő Árvízvédelmi Rádiónál is mellőzték a generálarculatot. Ez utóbbi zenei világa egyébként leginkább a Petőfi Rádióra hajaz.

A rádiócsatornák zenei világát még párosítani is lehet a tévés csatornáékkal: a Kossuth Rádió az M1, a Bartók a Duna World, a Dankó a Duna TV és a Nemzetiségi adó az M2 hangzásvilágára hajaz.

Egy szó, mint száz, az eddigi tapasztalataim egyáltalán nem rosszak, jól sikerült munkát kaptunk. Kicsit lehetne ugyan színesebb, de az idő majd eldönti, hogy kell-e újraírni, áthangszerelni. Az egészet egyáltalán nem kell lecserélni, az alapok jók és ez a lényeg: jó ötletnek néz ki ez a sok dallam - de csatornánként más hangszerelés elv. Mondhatni újszerű dolog, mert mi általában az egy dallam – műsoronként sokféle variáció típusú szemlélethez szoktunk. A dallamvilág nem unalmas, nincsenek tucat dallamok, van jól felismerhető karakterük. Az eltelt hónapok azt mutatják, hogy képesek betölteni a feladatukat.