Utoljára jön a legnagyobb falat, a Kossuth Rádió. Ez az ország első számú közszolgálati rádióadója. A legszélesebb skálán mozog a műsorkínálat: az alapvető hírműsoron, a Krónikán kívül szól itt többek között sport, magazin, háttérműsor, kultúra, riportműsor, vallási műsor, irodalmi műsor, rádiójáték, élő közvetítés, kabaré. A legnagyobb múlttal rendelkező magyar adó.

A Kossuth Rádió a csendes nagyságot kívánja hangsúlyozni a nagyon szolíd, fémesen csengő szólamaival. A háttérben hol szól, hol nem szól egy halk dobgép. Egy harmincas években használt szünetjel adta az alapokat.

A zenék jogtulajdonosa az MTVA és csak ismertető jelleggel készült a zenei összeállítás.

Nekem a személyes kedvencem a "Népzene határok nélkül" c. műsor zenéje, ott félig a csengő hangszer, félig a Dankó rádióból megismert cimbalom szól. Nagyon érdekes a hatás!

Rengeteg műsor van a Kossuth Rádióban. A 22 dallamot nem is lehetett egyértelműen szétoszlatni a legalább negyvenes nagyságrendű műsorlistán. Így többféle változat készült egyes sorokból, de így is egy-két műsorhoz muszáj volt ugyanazt a dallamot rendelni. Az arány egy fokkal jobb, mint a 2007-ben bevezetett arculatnál. Ott ráadásul egyetlen dallamra építették az összes szignált. Sokadik hallásra már egyhangúnak tűnt.

A jelenlegi park színesebb, bár én úgy képzelném el az igazi hatást, hogy csak az alapvető közszolgálati műsoroknál lennének ezek az alapdallamok, a magazinműsoroknál már egyedi zenék lennének. Mindegyiknél továbbra is ugyanaz a bemondó szólna, így nem veszne el az egység illúziója. Még izgalmasabb lenne az egész. Ezt a Bartók Rádiónál némely műsornál sikerült, a Kossuthnál miért ne lehetne megoldani?

Nagyon sok kritika éri a hangszerelést. Én hallottam ezeket a szignálokat jó minőségű hangszórókon, számítógépen és kis zsebrádióban is. Ha stúdióminőségben halljuk, van egyfajta varázs az egészben. Kis rádióban viszont torzulnak ezek a dallamok, recsegnek, felerősítve fülsértők lesznek. Egyesek azt mondják, hogy gyerekesek ezek a zenék. Nem gyerekesek egyáltalán! Csak a hangszerelés sajnos nem lett eléggé végiggondolva.

Kicsit hiányzik a 2007-ben megszüntetett, nagyon sokáig használt szünetjel. Sokan még emlékeznek az "Éljen a szabadság, éljen a haza!" szólamaira, mely a hírek előtt, vagy műsorszünetekben szólt, folyamatosan ismételgetve. Lehet, hogy a valódi funkcióját már a végefelé elvesztette, de az volt a rádió egyik védjegye. Lehet rá azt mondani, hogy szocialista maradvány, csak nem érdemes, mert véletlenül sikerült anno egy nagyon időtálló zenét alkotni. Nem mulasztásból nem cserélték le sokáig a rendszerváltás után. Soha nem illeszkedett komolyan a Rádió saját arculatához, mindig egy különálló jelenség volt. Én örülnék ha visszahoznák!

Mindig megpróbálom a tévés arculat zenéihez hasonlítani a rádiós zenéket. A Kossuth Rádiót az országos első tévécsatornával, az M1-gyel lehet összevetni. A két első csatorna a nemes egyszerűség jegyében viseli ezt az érdekes, szolid hangszert.

Egy szó, mint száz: a dallamvilággal nincs probléma, a hangszerelés egy kicsit túlzás. Az idő persze eldönti, hogy ennyire szokatlan-e, vagy azért meg lehet szokni és nem kell az egész hangszerelést megváltoztatni.

Kimaradt három rádióállomás. A Parlamenti Adásokról nincs felvételem. Ott igazából két szignált lehetne megemlíteni, a kezdőt és a zárót, annak hangzásvilágát egy érdekesen visszhangzó szintetizátorral lehetne leírni. A Duna World Rádiónak maradt a régi szignálparkja. Az ideiglenesen működött Árvízvédelmi Rádióról csak egy hírblokk részlet és egy inzert van meg, nem lehet róla különösebb cikket írni. Annak egyedi azonosítója volt, nem illeszkedett az arculathoz, kicsit a Petőfi Rádió stílusát vette át.